A mai óra sokkal szabadabb volt a többitől eltérve. Egy mesét hallgattunk amit Lázár Ervin írt. Nagyon nem tetszett a túl sok információ, egy idő után a figyelmem elkalandozott a mesétől. Nem tartom jónak azt, hogy ezt a mesét felolvassák gyermekeknek! De metaforikus értelemben  átvitt értelmű dolgokra lehetett benne bukkanni. A manó a diákságot testesítették meg. Akiknek nem lehet mindig jó kedvük, nem lehetnek mindig boldogok, ezért sokszor nincs kedvük tanulni. Ebből is azt a következtetést tudtam levonni, hogy a tanárnak mindig apró elhintett morzsákként kell elszórnia a diákság között az adott témához való érdekességeket , ami visszatereli őket az órához, és felkelti a figyelmüket. 

Miközben a mesét hallgattuk babokkal a cipőnkben kellett, hogy körbe körbe járjunk.Nekem ez is az életben való nehézségekre utalt. Életünkben sokszor vannak nehézségek amiket el kell viselnünk, és túl kell élnünk (átélnünk). Az utána következő "Zh-nál" is próbáltam humorosnak gondolni a feladatot a mesétől elvonatkoztatva. A cipő egy nagy gyárnak bizonyult, a babok benne pedig a manók akik mindig csak mozogtak és mozogtak és mozogtak...:D Egy idő után már jó érzés volt masszírozta a talpam.

Örülök annak, hogy ezek az órák mindig jókedvvel és vidámsággal telnek, és annak , hogy a szituációkat amiket tanárnő be szeretne mutatni mindig kreatívan teszi.:)