Ez a bejegyzésem is kicsit késve érkezik a következő óráról. Ezen az órán is csoportmunkában dolgoztunk. A csoportmunka jelensége már félév eleje óta színesíti a keddi napokat. A feladat amit most kaptunk: számtalan diákéletről szóló karikatúrákból kiválasztani a nekünk legjobban tetszőt, vagy a számunkra legigazabbnak véltet. Kettő képnél töltöttem sok időt a választás miatt, de végül a leginkább tetsző,és előző éveimet meghatározó rajzra esett. A rajz amit választottam egy matekórát ábrázolt. A diák feladatmegoldáshoz volt kihívva a táblához, és nemértése miatt egy elégtelen érdemjeggyel lett jutalmazva, ami a gimnáziumi éveim alatt sokszor velem is megesett. 

Nekem nagyon nem tetszik ez a pedagógiai módszer mert, ha egy diák nem ért akár (matematikából) egy adott feladatot el kell magyarázni, nem pedig "büntetni" egy 1-es érdemjeggyel. Mikor többször esett már meg ilyen velem, lassan kezdtem feladni a matematika tanulását. De szerencsére az érettségire összeszedtem magam és megmutattam a tanáromnak , hogy én is meg tudom csinálni. 

A következő feladat: érdekesnél érdekesebb foglalkozások közül kellett kiválasztani, melyik jellemző szerintem leginkább egy tanárra (karmester, showman,kereskedő,állatidomár,állatorvos,bíró) ezek jutnak most hirtelen az eszembe. Az én választásom a kereskedőre esett mivel amit egy tanár átad, azt vissza szeretné kapni a diákjaitól, meg persze a jó jegy sincs "ingyen".

A harmadik feladat amit el kellett készítenünk egy táblázat volt amiben elvont értelemben tanár, diák kapcsolatról volt só, és a közös munkáról. Nagyon gondolkodtató feladat volt mert nem mindig egyszerű eldönteni,hogy egy színházban a tanár a színész és a diák a néző, vagy a tanár a rendező a diák pedig a színész. De nekem ha a tanár a rendező a diák pedig a színész szimpatikusabb, mert a színész néző kapcsolatnál a színész csak előadja a darabot amit kell, a közönséget pedig nem biztos, érdekli.

Versem:

ISKOLA

MOSOLYGÓ SZOMORÚ

ÍRÓ OLVASÓ SZÁMOLÓ

TUCAT ÁRU A PADBAN

PIAC